A könyvtári és levéltári iratanyag kilencven százalékát a minőségromlás veszélye fenyegeti.

Ez a folyamat az elmúlt 170 évből származó csaknem minden dokumentumot, könyvet és

folyóiratot érint. Amikor az ipari méretű papírgyártás megkezdődött a tizenkilencedik század

közepén, a nyersanyagok iránti igény is megnőtt. A textil helyett alapanyagként fapép és gyanta

került felhasználásra, ami azonban savképző anyagokat hagy a papíron. Az idő múlásával a sav

lebontja a papír cellulózszálait, és azt törékennyé, töredezetté teszi. A folyamat eredményeként

a papír gyorsan elöregszik, majd minősége jelentősen megromlik, amit a mechanikai nyomás

és a kedvezőtlen tárolási körülmények csak tovább fokoznak.

A bückeburgi konzerválási eljárás (BCP)

A bückeburgi eljárás alkalmazásával a papír minőségének romlása sikeresen megállítható. Ez az egyetlen mechanikai eljárás, ami az egyes papírlapokat nemcsak savtalanítja, hanem egyúttal stabilizálja is, és megvédi a papírt az elhasználódástól. A kezelés során magnézium-hidrokarbonát, metil-cellulóz és egy vízben oldott fixáló anyag lép egymással kölcsönhatásba a papír mélyebb rétegeiben. Az eredmény: A jelen lévő savak semlegesség válnak, a lúgtartalék pedig kifejti hosszú távú jótékony hatását. Ezzel egy időben a papír rugalmasabbá válik, és az írezés hatására jelentősen erősebb lesz.